Ez az utolsó levél; álmok között
Szülték bennem a csillagok.
A remény belőlem elköltözött,
Nem is jöhetnek jobb napok.

Ez egy utolsó levél, egy meg nem írt,
Egy befelé kiáltó pillanat.
Nem szántja toll a jó papírt,
Szememben lángok vallanak.

Szép vagy, és nem csak fénytelen,
Sugártalan büszkeség,
De másnak jele van testeden,
Megijednél, ha értenéd.

Várj!
Tudod, hogy hiába menekülsz,
Hiszen akármerre is mennél,
Mindig utolér az utolsó levél.

Várj!
Tudod, hogy hiába menekülsz,
Hiszen akármerre is mennél,
Mindig utolér az utolsó levél.

Ez egy utolsó levél és vége van.
Éreztem valamit, azt hiszem,
Szégyellni kéne most magam,
Árnyékot vetsz a szívemen.

Várj!
Tudod, hogy hiába menekülsz,
Hiszen akármerre is mennél,
Mindig utolér az utolsó levél.

Várj!
Tudod, hogy hiába menekülsz,
Hiszen akármerre is mennél,
Mindig utolér az utolsó levél.

Várj!
Tudod, hogy hiába menekülsz,
Hiszen akármerre is mennél,
Mindig utolér az utolsó levél.

Várj!
Tudod, hogy hiába menekülsz,
Hiszen akármerre is mennél,
Mindig utolér az utolsó levél.